Ismerd meg a HABA német játékgyártó kreatív tesztfolyamatát!
Németországban született az óvoda fogalma és ezzel együtt az a gondolat, hogy a kisgyermekek sokat tanulhatnak a játékon keresztül. Nem csoda, hogy a világ legjobb fejlesztő gyermekjátékai is itt készülnek. De hogyan tervezz játékokat 5 éveseknek?
A HABA német játékgyártó olyan bestseller társasjátékokkal, mint az Első társasom-Első gyümölcsöskert és a Csillogó kincsek meg is adta a választ.
A szülők és a pedagógusok valószínűleg már felismerik a HABA játékait a szép sárga dobozaikról a boltok polcain. Markus Singer játéktervező szerint minden egy prototípussal kezdődik – ami általában kézzel készül. Csapata évente mintegy 1500 prototípust kap, de ezek közül csak 600 jut el a tesztelési szakaszba. Még kevesebben kerülnek a célközönségük, a kisgyermekek elé.
"Két óvodánk van itt az osztályunkon" - mondja Singer . "Elvisszük a játékokat az óvodába, és ott játsszunk velük a gyerekekkel. A tesztelés nagy része abból áll, hogy az előre kiválasztott játékokat megmutatjuk a gyerekeknek, melyekről azt gondoljuk, hogy jók lehetnek nekik.”
Ám mint a legtöbb dolog esetében, a gyerekek mindig módosítanak az előre kitervelt koncepción. Vegyük például a Kincsesbánya nevű játékot.
Amikor a Shaun Graham és Scott Huntington által készített prototípus megjelent, egy lerobbant régi teherautóról szóló játék volt. A játékosoknak kalapáccsal kellett megütniük a teherautót, hogy kiüssenek néhány csavart. A leesett csavarok száma határozta meg, hogy egy játékos bábuja milyen messzire léphetett egy külön pályán. Újdonsága (mert melyik gyerek ne akarna kalapáccsal megütni dolgokat?) sikert aratott, de maga a játék témája és mechanikája még több munkát igényelt.
Ekkor jött dr. Jan-David Freund és segített a játék finomításában.
Freund a kisgyermekkori nevelés és pszichológia szakértője. Az ő feladata, hogy kiértékelje a HABA teljes, nagyjából 300 játékból álló katalógusát, majd ezeket a játékokat a támogatni kívánt tanulási-fejlesztési célokhoz rendelje. Ami a játéktervezést illeti, ott abban van szerepe, hogy meghatározza, hogy a gyerekek milyen életkorban mire képesek, ezzel hatékonyan segítve, hogy a játék megfeleljen a játékosok nagyon specifikus közönségének - és az őket kiszolgáló szülőknek és oktatóknak.
"Ez az a pont, ahol elkezdek tárgyalni a termékmenedzsmenttel" - mondja Freund. "A számokra kell koncentrálniuk: mi az, ami jól fogy és melyik korosztálynak hol hiányzik egy ilyen vagy ilyen méretű játék. Lehet, hogy nincsenek is játékok egy bizonyos kategóriában."
Ezeknek a játékoknak a tematikája is fontos, mind a korosztálynak, mind az egyes populációk kívánalmainak való megfeleléshez. Például a Kincsesbánya prototípusának lerobbant régi pickupja a tervezési fázisban már egy drágakövekkel teli bánya lett. A játékosok szerepei is változtak: teherautósofőrökből kis színes törpék lettek.
Freund azt mondja, hogy kezdetben nagy figyelmet fordítottak magára a kalapácsra. "Milyen legyen a kalapács kialakítása? Jó lesz-e a kalapács az általunk megcélzott korosztálynak? Ez egy olyan feladat, amit a gyerekek meg tudnak csinálni? Olyat próbáltunk csinálni, hogy a gyerekeknek ne kelljen túl keményen ütniük ahhoz, hogy a drágakövek mindenhova repüljenek. Képesek-e finom kalapáló mozdulatokra, és így tovább. Ezek olyan kérdések voltak, amelyekre válaszolnom kellett.”
De a fejlesztése vizsgálata nem állt meg itt. Az új témájú játék megkövetelte a játékosoktól, hogy bizonyos számú drágakövet kiüssenek a bányából. Ez különböző következményekkel járt attól függően, hogy páratlan vagy páros számú drágakő esett-e ki. De hogyan tanítsd meg a páros és páratlan fogalmát egy ötévesnek is, aki alig tud számolni? A válasz bájos kis rajzokban érkezett, amelyeken két törpe próbálja egyenlően elosztani a drágaköveket. Az egyik kártyán két teli zsák és két boldog törpe látható, míg a másikon két boldogtalan törpe két zsákkal és egy magányosan megmaradt drágakő. A képek világosan illusztrálják a koncepciót, a szülők és a pedagógusok pedig kéznél lesznek, hogy megerősítsék azt.
"Ezt nevezik állványelméletnek" - mondja Freund. "Lehet, hogy egy gyerek most még nem képes rá, de ha valaki segít neki megtenni az első lépéseket, akkor a játékba bele lehet vonni őt. Ha az állványozással idáig eljuttatjuk a gyerekeket, akkor ez valójában a legjobb fejlesztés. Ha rávesszük őket valamire, amit az elején nem tudtak megtenni, csak segítséggel, majd elkezdik önmaguk csinálni, akkor ez a fejlődésüknek lendületet ad. Igyekszünk tehát megpróbálni megtalálni a megfelelő pontot aközött, amit már most tudnak, ami érdekli őket, és ami a legjobban segíti őket abban, hogy a következő szintre lépjenek."
Freund és Singer együtt még tovább ment és további feladatokat javasolt, amelyek segítenek kiterjeszteni a játék újrajátszhatóságát - és tovább erősítik az ötévesek számára megfelelő tanulási célokat.
A Kincsesbánya dobozban van még egy egyszerű színkocka a játékvariációhoz. Itt dobni kell minden körben, és lila szín esetén a gyerekeknek a kalapács helyett a kezükkel kell megütniük a dobozt, piros szín esetén le kell tenniük a fejüket az asztalra kalapácsolás közben, kék szín esetén pedig az ügyetlenebb kezükkel kell kalapálniuk. Mindezek a módszerek segítenek a gyermekek kézügyességének a fejlesztésében.
Ezekkel a kiegészítésekkel és változtatások után Singeren és csapatán volt a sor, hogy piacra dobják a játékot. A különálló, önálló teherautó maga a doboz alja lett. A doboz tetejét levéve mindössze annyit kell tenni, hogy egy speciális matricát fel kell ragasztani a doboz aljára, hogy a játék sokkal csendesebb legyen. Ezen felül törpék illusztrációi kerültek a doboz oldalaira, és egy sor drágakő, hogy segítsenek a kisebb gyermekeknek a számolásban, összehasonlítva a drágakő gyűjteményüket a kitűzött céllal.
Összességében persze maga a játék az, ahol valóban megtörténik a varázslat.
"Ez az utolsó szempont" mondja Dr. Freund, "a merészség és a kockázatvállalás. Tehát a gyerekek, ha túl óvatosak, elveszítik a játékot. Ezért vállalni kell egy kis kockázatot. Fel kell mérni a helyzetet az asztalon: "Ó, már csak egy lapja maradt! Nyomnom kell!” De persze ez rossz döntés is lehet. De így működik a kockáztatás, és a gyerekeknek merniük kell próbálkozni - ilyen ellenőrzött helyzetekben. És a merészség és az önmagukon túlra lépés olyan dolog, amihez a gyerekeknek támogatásra van szükségük.”
Charlie Hall (Polygon) 2021.08.24-i cikke alapján
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges